A SÍRÁSÓ ÉS CSALÁDJA

Úgy élnek
egy kis sárga házban,
mint búzaszemek a kalászban. ..
Az asszony: halvány, finom vázlat,
csupa derű, csupa alázat. ..

Arany-bimbóján önfeledt
babácska szívja a tejet,
s mint nap körül a föld, a hold,
kering körötte öt kobold:

Öt szép fia, öt kislegény,
ring a temető zöld gyepén,
s ezüst, pókháló-fényt ereszt,
vállaikra a nyári est. ..

Apjuk bozontos, víg alak,
kapálgatja a sírokat,
majd mély basszusán felkiált:
Asszony! Tálald a vacsorát! ...

S jön a fejfák közt.
csendesen,
életre, csókra éhesen. ..
Fölötte, mint nagy kaszaél,
sziporkázik a holdkaréj. ..

Alkonyi fényben áll a ház,
mint egy mosolygó, telt kalász. ..
Lakói bölcsek, boldogok,
földbe perdülő
csöpp magok...