A MI UTCÁNK

A mi utcánk arasznyi csak,
mélyén nyárfák hajlonganak,
s hej, ha anyám vacsorát főz,
messze száll a paprikaszag. ...

A házikók ablak-szemén
szikrázik az alkonyi fény:
Pompás utca, istenemre!
Itt cseperedtem fel benne!

A viharvert, vén léckapuk,
jól ismertek, mint kisfiút,
s mintha tegnap történt volna,
apám kiállt az ajtóba:

"Merre kószálsz, csirkefogó?!
Kihűl ez a finom lecsó! ..."
A szomszédok rámnevettek:
"No, téged megfenekelnek!.. ."

Hány év tűnt el azóta már?
Apám elvitte a halál,
s a hajdani jó öregek
nyomát is elnyelte a sár. ..

Megyek a kavargó őszben.
füst, ökörnyál száll fölöttem, -
s kik nem is rég ifjak voltak,
integetnek galambőszen:

Öntők. ácsok... Mint az árnyak,
dőlnek a kapufélfának:
nemsokára ők is halkan
búcsút mondnak az utcának...

ó, borongós, szép utcácska,
harminc sűrű lombú fácska,
kedvemet ki vidítja fel
borulásból -pirkadásra?...-

Az asszonyok, akik nemrég
szoknyájukat billegették,
s ma babácskát csicsijgatva
teledúdolják az estét...

Halk daluk a szívembe kap,
megyek a zöld lombok alatt,
s édesanyám tűzhelyéről
elém száll a vacsoraszag...