MAGÁNY
Magam vagyok... Üres a ház,
de a magány le nem igáz:
felrántom a szemöldököm,
s a szívemben villám cikáz...
Szempilláim: tóparti fák,
aláfutnak csikók, bikák,
s ha akarom a félország,
vagy akár az egész világ. ..
Magam vagyok? Addig sosem,
míg a fejem itt van velem:
ha jő az éj, asszonyszemek
ragyognak fel szép egemen... |