KUNYHÓLAKÓK DIADALA
Nyerítő lovak bőre csillan,
tompán, sötéten, mint az ében,
s a szélbe-nyögő vályogházak
megremegnek a városszélen...
Ajtók tárulnak nyikorogva,
s csordultig tel a tiszta reggel,
rugalmas keblű asszonyokkal
s boldog, erős férfisereggel. ..
Mi történik itt? Mily varázslat?
Ki látott már hasonló táncot?
A levegőben ágyak úsznak
és lomhaszárnyú szalmazsákok...
Majd húsz szekrény jön, mint a medve,
s üvegek szállnak muzsikálva:
baracklekvár, paradicsomlé,
körtekompót, almabor, málna!
Babakocsik, pufók babákkal,
s kölykök, vének, sírva-nevetve,
tréfálkozva lebbennek, másznak
fel a mocorgó szekerekre:
-Siess te ember, ne téb-lábolj! ...
-Elhallgass már, ne kötődj "sárkány!"
Harminc évig mi vártunk rája,
félórát az új ház is vár tán?!
-Igaz-e szomszéd?
-Bölcs igazság!
-Igyunk elvtárs, az új lakásra!
-Egy kupicát a szép szobákra!
-És ezt a konyha asszonyára!...
-Kocsis komám! Kapj fel a bakra!
Irány: az új városnegyed!
Nyomorúság, vályogvityilló:
agyő! Örökre ég veled!
Az útszegélyről szívszorongva
búcsúznak a lentmaradók:
-Sok örömet az új lakáshoz!
Mi is megyünk: előbb-utóbb!
Kalapok szállnak fel a fényre,
potyognak, folynak könnyeik:
-Jövőre mi!... -állnak merengve,
s érdes kezüket tördelik. ..
Lángban fürdik a messzi égbolt,
a nagy lovakból dől a pára, -
és patkó-verte csillagok közt
elindul fel a "mennyországba"
ötven vidám "pokol-lakóval"
tíz dülöngő szekér-hajó!...
Alattuk porzik, pezsg az úttest,
mint hatalmas, szabad folyó! ...
|