SASOK SZÁRNYCSAPÁSA
Éj van, ragyogó, szép májusi éjjel,
csillag-almáktól roskadó az ég,
görbe akácok birkóznak a széllel,
nehéz vasszagtól részeg a vidék. ..
Alszik a város. ..Szétterülő, kék csend
mélyéből búg a turbinák dala,
s a gyárakból borzas, barna füst leng
a városszél domb-vállaira...
Magasba tör a kohók sárga lángja,
fényt ver az új, nagy paloták felett,
s mint óriási lelkek szárnycsapása
besuhogja a végtelen eget...:
Íme, itt élünk, itt e tűzzel-bélelt,
sötét kőfészek forró mélyein,
mint nagy sasok, egy villámsújtott, szélvert,
hatalmas szikla repedésein! ... |