A VÁNDOR IGAZA
1.
- Az út,
mely mögötted kanyarog,
csupa hurok és csupa bog,
s mire jutottál öregem?
Ősz fejjel be kell vallanod,
hogy vihartépett tarisznyádból
csillagálmaid szétpörögtek,
s a tenyereden átfutó folyók
nem szültek aranyrögöket,
csak egy fél marék véreddel kevert,
szétfoszló arany-iszapot...
2.
- Látod, mégsem panaszkodom,
mert lélekben szabad vagyok,
s míg homlokomon érzem a Napot,
és erős, jó szél énekel
a számból,
utam kövei bárhogyan
gyötörnek,
mezítlen talppal is
megáldom e földet...
