-előző- -tartalom-
 

ASSZONYARCÚ NYÁR
Jövőkép/álomkép?

1.

Szép, tiszta égbolt,
asszonyarcú táj...
Ma nagyon nehéz elképzelni még,
de földünkre lép végül is a nap,
melyet gyümölcsös örök nyár követ
Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön,
minden pokol és háború felett.
Már látom Őt,
amint szívünk áradó nagy folyóin át,
homlokunk partfokára ér,
s életre szül egy fiút és leányt.
Egy fiút és leányt,
akik szabadok és erősek lesznek,
s végleg kinőve füstből és homályból,
a Szegénység és Erőszak Korából,
az Értelemnek és a Szerelemnek
Új, Napsütötte Világot emelnek
húsunk, vérünk és koponyánk porából.
Az a nyár derűs, asszonyarcú nyár lesz:
felfénylik tőle a Duna, a Gangesz,
s minden folyó és minden tengerek.
Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön.
Hiszek benne és
eléje megyek,
mert e hit nélkül elvesznénk e Földön,
mert e hit nélkül dolgozni, ölelni
felszabadultan, szépen nem lehet.

2.
Nagy, szőke táj, szép asszonyarcú nyár:
már látom Őt, amint kilép
forrongó elménk mély katarzisából,
s tiszta esőkben fürdetve magát,
életté szüli végre a reményt,
a Föld Aranykorát...