| |
A FÖLD ÉS A MENNY BOKRAI
Esti tűnődés Einstein relativitásáról, szabadon
Szép, nyári estéken, ha a láthatár súlyos,
csillagos ága mélyre lehajlik,
oly közelinek és emberinek tűnik a menny,
mint egy friss, üde málnabokor,
máskor pedig, homályos hajnalokon, ha járom a kertet,
a málnás alig jó ölelésnyi zöld
piros bokrairól,
az embertelenül távoli égbolt
óriás-bokrai jutnak eszembe...
Hát nem különös, hogy elménk
ezt így befogadja és összeveti?
Mondjátok, mi más, ha nem csoda ez?
Hogy íme, versem szélesre
kitárt kertkapujában,
mint két igaz testvér
íly szépen, szelíden összehajol,
a végtelen csillagos ég,
és egy kis földi málnabokor...
|
|
