-előző- -tartalom-
 

KÉT KAPÁLGATÓ "GYENGE NŐ" NYOMÁBAN

Nézem a tájat,

a vállainkat perzselő Napot,
s azt az öreg, ütött-kopott kis parasztházat,
mely körül az a két, fáradt
kicsi asszony kapálgat,
akiknek a nyár eleje óta
önkéntes szolgájuk vagyok.
A mama - a feleségem özvegy édesanyja
a nyolcvanhatodik évében jár,
s olyan már mint a virágzó fák,
melyekre havat fújt a szél,
s a lánya nagy barna kontyát is
meg-meg csipkedte a dér,
s lám mégsem olvadoznak úgy
a forró nyári kert ölén,
mint én, a szálas, kőkemény
városszéli öreglegény,
ismerem el lehajtott fejjel,
s a lábuk nyomába szegődve,
egyre mélyülő tisztelettel
nézek fel a két "gyenge" nőre,
akik egy-egy forduló végén
sóhajtva meg-megállnak,
s a napraforgók ernyői alól
rám mosolyogva biztatgatják
lemaradozó, sercegő kapámat.

1993