TÖLGYFA-HÍD
Világom vas- és téglaerdő,
de vágyam hegyre futó fenyves,
melyen friss patak rezdül végig,
s tölgyfa-híd ível életedhez.
Hallhatod kedves:
Vadló-sörényű városomban
az üllők rólad énekelnek,
s mert szeretlek és hiszek benned,
ősz fejemmel is megkereslek.
Viharlámpámat felemelve,
átvágva ködön, hófúváson,
éveink széljárt erdejében
ajtódat mindig megtalálom, -
ajtódat mindig megtalálom,
s szívünk felszított parazsánál
életre keltem legszebb álmom:
szerelmünkben,
az ifjúságom.
