Tegnap este,
vén csavargóként dideregve,
görbe útjáról visszatért a tájba,holt álmaim holdudvarába a tél,
s hatalmas, göcsörtös, fehér botjára nehezedve,átlépett szobám küszöbén,
s mellem hunyorgó parazsát keresve,rosszkedvem hamujába fújva,
esőt, szelet, havat és ködöt lehelt felém:- Nos, hát nézd öreg, álmaid szép tavaszából,
bőség és boldogság helyett,
ezt küldi neked "eszményi kedvesed"a tovatűnt Tegnapi Nyár,
mordult halkan, borongva rám,s rongyos batyuját kiforgatva,
ráborította asztalomraaszálytól megvert földemet,
s az üszkös, csillagos eget,aztán felizzó szívemet látva,
kibotorkált kihűlt szobámból
s óriási fehér árnyékkéntlassacskán beleolvadt a tájba, ahol
új feltámadásra várja őta meggyötört tavaszi föld
az Ég és a sár.S titkokat rejtő kedvesünk,
a Holnapi Nyár...
