A KÜSZÖBÖMÖN KUPOROGVA
Ajtómat íme, szélesre tártam,
de sajnos, mindhiába:
ritka vendég nálam mostanában
az önfeledt, jó versteremtő hangulat...
Rozsdamart őszi kertem alatt
csupán három-négy mérges eb,
kisebb-nagyobb kutya ugat,
s járja körül rám-rám morogva,
eléjük vetett,
csontig lerágott bánatomat,
így hát míg kintről berekedt, vén ószeresek
azzal ostromolják a fülemet,
hogy "csontot, rongyot, rezet, ólmot
s ócskavasat veszek!" -
Én azzal békítgetem a szívemet,
hogy eső mosta küszöböm felett kuporogva
olyan égre villanó verseket
vetek papírra,
s mormolok halkan el neked,
amelyek talán ma még
senki másnak nem kellenek,
de ha benned olykor-olykor
visszhangot vernek a szíveden,
az az Életet jelenti nekem,
kedvesem...
