EGY KIS VÁNDORHEGEDŰS
Vidám, barna fiúcska volt,
szíjbocskoros, tarisznyás vándor,
hegedűvel a hóna alatt.
Amikor előtünt a parázsló tájból,
a forró gépekről leszálló aratók,
barátságosan ránevetve,
meghívták őt egy kiadós ebédre,
az útszéli nyárfa hűvösébe,-
majd, hogy a legényke,
kopott hegedűjét állához emelve,
halkan, szépen hegedülni kezdett,
néhány percre eldőltek hanyatt
a nyárfa alatt,
s megenyhülten, megigézve nézték,
hogy a kéklő, fénylő nyári égből,
"búzaszemek" milliárdját szórja
köréjük a délutáni Nap...
