A NYÁR KEDVESE
A folyón át,
viharkabátban jött az este,
gyümölcsfáimat tönkreverte,
s rám zörgette az ablakot.
Mit akarsz tőlem őszi alkony?
Villámokkal írt leveledre,
mit válaszolhatok?
Ha beengednélek életembe,
megölnéd bennem a Napot!...
Ne kísérts hát szeszélyes asszony,
ne terelj esőt a szememre,
ne zúdítsd rám a bánatod:
nékem nem kell az ősz szerelme,
hiába vet deres fejemre
felhőárnyékot már a táj,
míg szeretni és ölelni tudok,
s egy-egy kései napsugár
meg-megérinti szívemet,
addig a szőke, asszonyarcú nyár
hűséges kedvese leszek!
1997
