NYÁRESTI HANGULAT
Az egyedüllét csendje és öröme
A teraszon,
eső utáni illattal kevert,
szellővel átszőtt félhomály
csendes, szelíd békéje leng,
s szőlőcukortól részeg méheket
kavar körém a nyári kert.
Előttem, a megterített asztalon,
ropogós félbarna kenyér,
egy szép szelet sajt, só, paradicsom,
s egy öblös kis pohárban
néhány korty könnyű, tiszta bor
szerény pompája lángol...
Ó, milyen jó is így elüldögélni,
a lemenő nap sugaraiban,
el-elmerengve, önfeledten, egyedül,
a zajló forgatagtól távol,
egy fecsegő, lármás társaságban
eltöltött hosszú nap után...
Lám, míg teraszom békés félhomályán
bölcsen, derűsen, szótlanul
elfogyasztom szerény vacsorámat,
nem járatom hiába-
a számat!...
