KOZMIKUS UTAZÁS
1.
- Nézd,
amióta elmém átalakult hatalmas kikötővé,
nem tarthat fogva már ez a táj sem.
"Menj hát és járd be a tengert, ha a Föld
kicsi már."
- Ó, már a tengert is könnyedén átúszom én...
"Légy űrhajós hát,
és szállj le a Hold hideg kék öbleire."
- Armstrong és Aldrin után?
Hiszen mint Gagarinnal első nagy utazásán,
ott voltam én ővelük is:
szívem szép ütemére kísértem lépteiket,
de íme már új, ragyogóbb csoda izgat.
"Mi vonz hát végül is ember? A Mars?
Vagy a Nap melegen túli körök?"
- És ami több: a Béke csillagvilágát keresem.
Odaszállok a háborúk ellen,
a Titkok legvonzóbb partjaira.
"Mondd, hova hát?"
- Az emberi lélek kozmikus tájaiba,
és egyre tovább,
új és új utakra - önmagamba...
2.
"Nos, igazad van:
bár szépek ezek az űrutazások,-
még messze a Cél,
az Értelem Rendje, a Szabadság
és a Béke Világa.
Fel hát, fel újra a térbe s a mélybe,
elméd kozmikus tájaiba,
hogy végre igazán önmagadra találj,
hiszen valóban,
Te magad vagy a legnagyobb rejtély,
életünk Holdja és Földje, és ami több:
Jövőnk egyetlen fénylő kikötője.
Rajta hát ember,
s újra és újra, minden utadra
szerencsés, jó utazást!...
