Ha ölelkezni hív a táj, - a folyó, a tó -
ne mondj mindig nemet:
ha csak néhány órára isoldozd le magadról a város
szorító kőkoloncait
s leballagva a parti fákhoz,beszélgess velük egy kicsit...
Ha ölelkezni hív a Csend,hogy fáradtságod kipihend,
tárd ki árnyékos szívedet a Napnak,s letéve sorsod terheit,
nézd gyönyörködve egy kicsita halak villanásait,
s míg tested ringatja a víz,figyelj tűnődve arra is,
hogy vajon mit cseveghet rólada sárgarigónak a csíz?
Ha
ölelkezni hív a táj,az Ég, a Fű, a Szél, a Víz,
öleld magadhoz Őket.
Add át magad az éltető örömnek,hogy felfrissítve szellemed
újra erőre kapj,s tovább vihesd az Életet,
a Földet.
