KESEREGJEK?
Keseregjek?
Ha messze kint, a város szélén megsuhint
a kaszaélű szél,
s nagy, nyers-fehér hó-kazlakat dobál körém
ez a vad, jeges tekintetű század,
meg-meg borzongok és rossz kedvem támad:
nem tagadom, nagyon nehezen viselem el a kínt,
de hogy keserű dalokkal szaggatva a számat,
visszhangozzam a varjak károgásait?
Ó, nem!...Míg gyöngyöző egek töltik meg homlokom
meleg
mély repedéseit s szívem tiszta forrásait,
míg emberi hit ível gyönyörű szivárványhidakat bennem,
s itt érzem tenyeremben munkánk teremtő
rezzenéseit és érzem erőmet,
míg talpam alatt kicsíráznak a földek és
megölelnek a nők, az asszonyok,
míg szeretnek engem és szeretni tudok,
s míg a tisztességes emberek visszaköszönnek,
és a rám-nyíló gyermekszemekből látom,
hogy a telekre friss tavaszok és új nyarak jönnek,
s hogy vak éjszakáinkat felváltja a hajnal,
addig egy-egy reményt gyújtó dallal
el-elégetem kínom-keservem tüskés
bozótjait a számon,
s folytatom tovább úttalan útjaimat
egy békés, derűsebb táj felé,
át a hófúváson!...
