Megtisztelő feladatomat teljesítem, amikor arról tájékoztatom önöket, hogy Csepeli Szabó Béla, József Attila Díjas költőnek, a Csepelért Díj tulajdonosának életművéért, valamint a kerület közéletében betöltött több mint ötven évi kiemelkedő szerepéért Budapest-Csepel Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2004. szeptember 21-i ülésén Díszpolgári Címet adományozott.
A költőt májusban köszöntöttük 80. születésnapja alkalmából. Sokan ismerik, szeretik és tisztelik őt Csepelen, országszerte és a határokon túl is. A megbecsülés oka érthető, hiszen ifjú korától kezdve a kisemberek igazáért perelt; prózájában és költeményeiben egyaránt szót emelt igazukért. Különféle hatalmasságok gyakran gáncsolták, támadták őt. A költő és a közéleti ember azonban ezt méltósággal tűrte. Úgy ahogy erre csak a munkások és az alkotó emberek képesek. Költőként, közéleti szószólóként mindvégig hű maradt József Attila eszmeiségéhez, szellemiségéhez, a mindenséggel mérte magát, és úgy volt az egész "Föld fia", hogy közben sohasem szűnt meg "a kusza tájak garabonciása" lenni.
Nehéz, de csodálatos életutat járt be. A Weiss Manfréd Művek ifjú szerszám- és géplakatosa, a felszabadulást követő években országos lapok munkatársaként dolgozott és több fontos választott tisztséget is betöltött. A 70-es évek közepétől a Képes Újság Irodalmi Rovatában és a Csepel Művek Oktatási Intézeténél szerkesztőként adta át tudását a szűkebb és tágabb közösségnek. Hitét, meggyőződését, életre szóló élményeit hűen tükrözik írásai, versei. Köteteinek címei életének egy-egy fontosabb állomását jelzik: Út a messzeségbe, A világ peremén, A föld fia, Forgószél, Életszomj, és az ars poeticájának tekinthető cím, az Emberként élni.
Most, amikor átadom a Csepel Díszpolgára kitüntető címet, tisztelői és a Csepeli Önkormányzat nevében kívánok Csepeli Szabó Bélának még sok tartalmas, újabb alkotásokkal teli boldog évet, és azt hogy mindezt békességben, szertő családja, barátai, tisztelői körében élje át.